Inspiráció gyanánt összegyűjtöttünk néhány külföldi "gender pay gap report"-ot, vagyis publikus vállalati jelentést a nemi bérkülönbségekről. Az egyes országokban eltérőek lehetnek a jogi rendelkezések, így ezeket nem érdemes mintaként használni, de jól mutatják az irányt, amit meg lehet célozni, akár már most, a pontos magyarországi szabályozás ismerete nélkül.

A bértranszparencia nemcsak a törvényi előírások betartása miatt fontos, hanem ha jól csináljuk, üzleti szempontból is megéri. Hozzájárul egy igazságosabb és versenyképesebb szervezeti kultúrához, így segít a teljesítmény fokozásában, a fluktuáció csökkentésében, a tehetséges munkavállalók bevonzásában. A The Josh Bershin Company 2023-as globális felmérése számszerűsíti is ezeket az előnyöket.

A nemek közötti egyenlőségért folytatott küzdelem egyik fontos eleme a bérkülönbségek felszámolása. Ez azonban csak egy része annak a komplex problémának, amely a nemek közötti teljes egyenlőség elérését akadályozza. Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogyan illeszkedik a bérkülönbségek csökkentésére irányuló erőfeszítés az összképbe. A nemek közötti egyenlőség: hol állunk most? A nemek közötti egyenlőségért folytatott mozgalmak hosszú múltra tekintenek vissza, a választójogért küzdő szüfrazsett-mozgalomtól kezdve a 20. század második felének feminista mozgalmaiig. Az oktatás, a politikai képviselet, és a munkahelyi esélyegyenlőség terén elért eredmények globális szinten komoly előrelépést hoztak. Azonban a Világgazdasági Fórum (WEF) által évente kiadott Globális Nemek Közötti Egyenlőségi Jelentés szerint a teljes nemi egyenlőség elérése még mindig messze van. A 2024-es jelentés alapján a jelenlegi ütem mellett további 134 évre, vagyis 5 generációváltásra lenne szükség a teljes nemi egyenlőség eléréséhez. A jelentés 146 országot vizsgált 2024-ben és a nemek közötti különbség indexe 68,5%-on áll, ami minimális javulást jelent 2023-hoz képest. Az első helyezett Izland, 93,5%-kal, a top 10-ben további 6 európai ország van (Finnország, Norvégia, Svédország, Németország, Írország, Spanyolország), és Új-Zéland, Nicaragua és Namíbia. Európa a legjobban szereplő régió, összesített eredménye 75%. Magyarország 68%-kal a 101. a listán 2024-ben, két helyet visszacsúszva 2023-hoz képest. A 2006-ban indult Global Gender Gap Index négy kulcsfontosságú dimenzióban nézi a nemek közötti egyenlőség kérdését: gazdasági részvétel és lehetőség (ez alatt jelenik meg a bérkülönbségek kérdésköre) iskolai végzettség, egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, politikai felhatalmazás.  Nézzük ezeket részletesebben is. 1. Gazdasági részvétel és lehetőség: A nemek közötti egyenlőség vizsgálata a munkavállalási és jövedelemszerzési lehetőségek, valamint a bérkülönbségek szempontjából. Ide tartozik, hogy a nők és férfiak milyen arányban vesznek részt a munkaerőpiacon, milyen pozíciókat töltenek be, és milyen fizetést kapnak hasonló munkakörökben. A különbségek egyik oka, hogy a nők a világon mindenhol nagyobb arányban vállalnak nem fizetett házimunkát és gondozási feladatokat. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete szerint az EU-ban a párban élők közül a nők 21%-a nem dolgozott, a partner pedig egyedülálló kereső volt a családban. Míg a férfiaknak csak 6%-a volt ilyen helyzetben. A bérkülönbségek megszüntetése azért kulcsfontosságú, mivel a fizetések közötti egyenlőtlenségek közvetlen hatással vannak a nők gazdasági függetlenségére. Az OECD szerint a nemek közötti bérkülönbség átlagosan 13,5% globális szinten, de országonként jelentős eltérések vannak: Izland: Kevesebb mint 5% (a világ egyik legjobb eredménye). Egyesült Államok: Körülbelül 16%. Japán: Több mint 20%. Az EU-ban az O ECD adatai szerint 2022-ben 14,8% volt a bérszakadék, Magyarországon 11,2 százalék. 2. Iskolai végzettség: A nők és férfiak közötti különbségek értékelése az oktatáshoz való hozzáférés és a végzettségi szintek tekintetében. Fontos szempont, hogy mindkét nem számára elérhető-e az alap-, közép- és felsőfokú oktatás, valamint milyen arányban fejezik be a tanulmányaikat. Az oktatás és a szakmai előmenetel területén továbbra is jelentős szakadékok vannak, különösen STEM-területeken (tudomány, technológia, mérnöki tudományok és matematika). Az UNESCO adatai szerint a női kutatók aránya világszerte mindössze 33%. Az ilyen strukturális egyenlőtlenségek hozzájárulnak ahhoz, hogy a nők gyakran alacsonyabb pozíciókban vagy kevésbé jól fizetett ágazatokban dolgoznak. 3. Egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés: Ez magában foglalja az egészséges életkilátásokat, a születéskor várható élettartamot, valamint a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások elérhetőségét. A nemek közötti különbségek az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén több tényezőből fakadhatnak. Biológiai és egészségügyi különbségek: A nők és férfiak eltérő egészségügyi szükségletekkel rendelkeznek. Például a nők számára fontosak a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások (pl. terhességgondozás, szülészeti ellátás), amelyek hiánya vagy rossz minősége jelentős egészségügyi kockázatokat jelenthet. Kulturális és társadalmi tényezők: Egyes társadalmakban a nők kevésbé férnek hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz, például anyagi okokból, alacsonyabb társadalmi státuszuk miatt, vagy mert a döntéshozás az ellátás igénybevételéről a férfiak kezében van. Sztereotípiák és diszkrimináció: Az egészségügyi szakemberek hozzáállása is befolyásolhatja a különbségeket, például amikor a női betegek panaszait kevésbé veszik komolyan, vagy ha a férfiakat kevésbé ösztönzik rendszeres egészségügyi szűrésekre. 4. A politikai részvétel és döntéshozatal fontossága A nemek közötti egyenlőség terén a politikai képviselet kulcsszerepet játszik. Olyan kérdések tartoznak ide, mint például hogy milyen arányban töltenek be nők és férfiak vezető pozíciókat, például a parlamentben vagy kormányzati szerepekben, és hogyan vesznek részt a politikai döntéshozatalban. Az olyan országok, mint Finnország és Új-Zéland, ahol a politikai vezetők között magasabb a nők aránya, szignifikánsan nagyobb előrelépést értek el a nemi egyenlőség terén. Jacinda Ardern volt új-zélandi miniszterelnök például prioritásként kezelte a gyermekgondozás támogatását és a munka-magánélet egyensúlyának javítását, ami közvetetten segítette a bérkülönbségek csökkentését is. A bérkülönbségek csökkentése tehát az egyik legfontosabb lépés a nemek közötti egyenlőség felé, de nem szabad önmagában kezelni. Az oktatás (például a lányok STEM-oktatásának) ösztönzése, a társadalmi normák átalakítása (például a házimunka és gondozási feladatok egyenlő megosztása), a politikai részvétel és a családbarát politikák mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy valóban egyenlő társadalmat hozzunk létre. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a komplex megközelítés a leghatékonyabb, illetve van szerepe a szabályozási szigornak is. Az izlandi modell más országok számára is mintául szolgálhat, és de ahogy az izlandi mondás tartja: "Litlu skrefin skipta máli" – azaz „A kis lépések számítanak.” Források: Világgazdasági Fórum (WEF) által kiadott éves jelentés OECD statisztikák UNESCO weboldala A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete Az izlandi kormány weboldala ENSZ összefoglaló Izland esélyegyenlőségi politikájáról Photo credit: Magda Ehlers / Pexels